Tigrisek Világa

Szlogen kell ide.

Elterjedése

A tigris korábban a Közel-Kelettől a Távol-Keletig Ázsia jelentős részén előfordult. Mára szabadon csak Kínában, Tibetben, Szibériában, Mongóliában, Malajziában, Thaiföldön, Nepálban és Indiában lelhető fel.

Élőhelye igen változatos, a trópusi esőerdőkben, a száraz erdőkben, a mangrove-mocsarakban és a magas füvű területeken egyaránt megtalálható. A legtöbb tigris erdőkben, illetve füves területeken lakik, amihez bundájuk mintázata is alkalmazkodott. Bár első látásra kirívónak tűnik a fekete csíkozás narancssárga alapon, de a száraz, narancssárgás árnyalatú fűben nagyon jól el tud rejtőzködni.

Alfajai

A Panthera tigris fajnak eddig kilenc alfaját különítették el, melyek közül három már végleg kihalt.

Megjelenése

 

Alfajtól függően a tigris testmérete igen eltérő lehet. A legkisebb alfaj, a szumátrai tigris (Panthera tigris sumatrae) testtömege átlagosan 90-110 kg, míg a legnagyobb termetű alfaj, a szibériai tigris (Panthera tigris altaica) testtömege akár a 300 kg-ot is meghaladhatja. A hímek rendszerint nagyobbak, mint a nőstények. Testhossza a 2 métert eléri és akár 3 méternél nagyobb is lehet. Ezzel a tigris a legnagyobb macskaféle. Sárgásbarna illetve vörösesbarna alapszínű szőrzetét jellegzetes fekete vagy sötétbarna csíkozás díszíti, míg torka, hasoldala és a végtagok belső oldala világosabb, általában fehér színű. Hosszú farka szintén sárgásbarna vagy vörösesbarna alapszínű, melyen sötét gyűrűzet látható. Az arcán látható bajusz a tájékozódásban segíti. Szintén a tigris jellegzetessége a fülkagyló hátoldalán lévő fehér folt, melynek az egyedek közötti vizuális kommunikációban lehet szerepe.

 

Életmódja

Szibériai tigris (Panthera tigris altaica)
Indokínai tigrisek (Panthera tigris corbetti)

A tigrisek magányos állatok, hosszabb ideig csak a nőstény és utódai élnek együtt. Bár egész nap aktívak lehetnek, főleg alkonyat után és éjszaka vadásznak. A legtöbb macskafélétől eltérően a tigris szereti a vizet, jól és kitartóan tud úszni. A nagymacskák közül csak a jaguár, halászmacska és a tigris számítanak jó úszónak, a tigriseket gyakran látni, amint tavakban és folyókban úsznak.

Visszahúzható karmainak és erős lábainak segítségével kiválóan mászik fára, és hatalmas, akár 8-10 méteres ugrásokra is képes. A hímek és a nőstények egyaránt saját territóriumot birtokolnak, a hímeké többszöröse lehet a nőstényekének, és egy hím területe több nőstényét is átfedheti. Területük határát állandóan jelölik a jellegzetes tereptárgyakra spriccelt vizeletükkel, valamint karmolásnyomokkal. Nincs természetes ellenségük, egyedül az ember jelent számukra veszélyt, míg a kölyköket kifejlett fajtársaik ölhetik meg.

A tigris fő táplálékát a nagytestű patások képezik, szarvasok, antilopok, vaddisznók, bivalyok, de akár a fiatal elefántot vagy orrszarvút, sőt alkalmanként medvéket, leopárdokat és krokodilokat is zsákmányolhatnak. Emellett azonban a kis testű fajok, mint például madarak, rágcsálók, békák és halak számára is veszélyt jelent, de a dögöt sem veti meg. Általában nem eszik minden nap, egy-egy sikeres vadászat után azonban egyszerre akár 40 kg húst is elfogyaszt. A kisebb zsákmányállatokat a tarkóra mért harapással öli meg, míg a nagyobb testű prédának a torkát harapja át, így fojtva meg áldozatát. Átlagosan 10-20 vadászatából mindössze egyszer jár sikerrel.

Nem nevezhető tipikus éjszakai vadásznak, nappal is gyakorta kóborol, territóriuma határait újra kijelölve. Naponta 35–40 km-t is megtesz, vizeletével, végbélmirigyének váladékával sokáig fennmaradó szagjeleket hagy maga után. Vadászata során a már kijárt ösvényeken settenkedik nesztelenül, lesve a préda felbukkanását. Vadat észlelve odalopakodik a közelébe, mindig figyelve, hogy a szél szembefújjon, így az elejteni kívánt áldozat nem érezheti meg a közelgő tigrist, majd pár hatalmas ugrás után megragadja azt. A veszélyes önvédelmi fegyverrel, aganccsal, szarvval rendelkező állatoknak a torkát ragadja meg, a vaddisznóra egyszerűen, macskamódra ráveti magát. Főleg nagyobb patás állatokat zsákmányol, de Szibériában ínséges időkben, vagy ha a rágcsálók nagyon elszaporodnak, egerészésre is adja néha a fejét. Kerüli az emberlakta vidékeket, de India sűrűn lakott folyópartjain emberevő példányok is kialakulhatnak. Ezek főleg beteg vagy idős tigrisek, amelyek felfedezik, hogy az embert könnyebb elejteni, mint a dzsungel vadjait. Az elejtett zsákmányt sosem kezdi ott helyben elfogyasztani, azt mindig elhurcolja valami védett bozótba. Egyszerre 35-40 kg húst is képes megenni. Ha jóllakott, a maradékot elrejti, fűvel, ágakkal befedi. Az így elrejtett zsákmányához később visszatér, még akkor is, ha az már oszlásnak indult. Kitűnően úszik, képes a víz alá is lebukni halászat közben. Ha melege van, szívesen hűsöl a vízben órákon át.

 

Szaporodása

Tigriskölyök

A tigriseknek nincs kitüntetett szaporodási időszakuk, bár az északabbi területeken élők többnyire csak télen párzanak, így tavasszal jönnek világra az utódaik. A nőstények mindössze 3-6 napig ivarzanak, ezt átlagosan 103 napos vemhesség követi, melynek végén 1-2, de általában 2-3 kölyök látja meg a napvilágot. Születéskor súlyuk 780-1600 gramm, szemük csak a második héten nyílik ki. A kölykök 3 hónapos korukig szopnak, szilárd táplálékot már a második hónaptól kezdve fogyasztanak, de csak másfél éves korukban válnak önállóvá. A nőstény egyedül neveli utódait, akik féléves koruktól követik anyjukat a vadászatok során is, azonban általában 2-3 éves koruk között hagyják el végleg a szülőterületüket. Az ivarérettségüket 3-4 éves korukban érik el. Várható élettartamuk a szabad természetben ritkán haladja meg a 10 évet, fogságban azonban 20 évnél is tovább élhetnek.

 

Természetvédelmi helyzete

A tigris még élő alfajai közül a leginkább fenyegetett, a dél-kínai tigris (Panthera tigris amoyensis)

Habár egy évszázaddal ezelőtt még mintegy 100 000 tigris élt szerte Ázsiában, mára a szabad természetben élő állományukat legföljebb 7 000 példányra becsülik, korábbi elterjedési területének pedig már csak 7%-án fordul elő. Nyolc alfajából három már ki is halt: a bali tigris (Panthera tigris balica) az 1940-es években, a kaszpi tigris (Panthera tigris virgata) az 1970-es években, a jávai tigris (Panthera tigris sondaica) pedig az 1980-as években tűnt el végleg a Földről.

Öt élő alfajából három kritikusan veszélyeztetett: a szibériai tigris (Panthera tigris altaica) állományát 437-506, a szumátrai tigrisét (Panthera tigris sumatrae) 400-500 egyedre, míg a dél-kínai tigrisből (Panthera tigris amoyensis) ma már mindössze 20-30 egyed élhet. A másik két alfaj helyzete sem sokkal jobb: a bengáli tigris (Panthera tigris tigris) állománya 1300-4735 egyedből állhat, az indokínai tigrisből (Panthera tigris corbetti) pedig 1180-1790 egyed élhet.

A tigris fennmaradását elsősorban az orvvadászat és az élőhelyek tönkretétele veszélyezteti. Az ember terjeszkedése számtalan élőhelyén elválasztotta egymástól az egyedeket, így a már amúgy is kis létszámú populáció tagjai gyakran saját közeli rokonaik közül választhatnak párt. Genetikai állományuk egyre romlik, egyre kevesebben nemzőképesek. A tradicionális keleti gyógyászatban több mint 3 000 éve használják a tigris különféle testrészeit: csontjait, szőrét, belső szerveit. Egyes területeken kíméletlenül üldözik őket, mivel veszélyt jelentenek a háziállatokra is, valamint néhány egyed emberevővé válik. Mivel a tigris élőhelyének csúcsragadozója, így meghatározó szerepe van a teljes életközösség fennmaradásában.

 

Tigrisek az állatkertekben

Szibériai tigris télen (Panthera tigirs altaica)

Mint veszélyeztetett faj, természetvédelmi szempontból fontos a tigrisek állatkerti tartása és tenyésztése. Az állatkerti látogatók részéről nagy népszerűségnek örvend a tigris, így az elmúlt években világszerte eredményes kampányokat folytattak a tigrisek megmentéséért, melyek révén a vadon élő tigrisek védelmének segítésére adományokat gyűjtöttek az állatkertek. Az állatkerti tigriseknek jelentős része még ma sem alfajtiszta egyed, mivel évtizedekkel ezelőtt megőrzésükre még nem szenteltek figyelmet. Az európai állatkertek a szibériai tigris és a szumátrai tigris fennmaradásáért összehangolt tenyészprogram keretében küzdenek. Magyarországon is gyakori állatkerti állatnak számít. Szibériai tigriseket Budapesten, Debrecenben és Nyíregyházán tartanak, szumátrai tigrist pedig Veszprémben. Ezenkívül élnek tigrisek Pécsett, Győrött, Kecskeméten, Jászberényben és Miskolcon is. Nyíregyházán fehér tigriseket is bemutatnak.

 

Fehér tigrisek, fekete tigrisek, máltai tigrisek

Hótigris a nyíregyházi állatparkban

A tigrisek közül kizárólag a bengáli tigrisnek fordulnak elő a természetben az eredeti színűtől eltérő színváltozatai. Vagyis a fehérségért felelős genetikai módosulás a bengáli tigrisek populációiban alakult ki, és nem terjedt át más, nem bengáli populációkba (lásd a génáramlásról szóló cikket).

A fehér tigris nem önálló alfaja a tigrisnek, csak egy színváltozata. A természetben igen ritkán fordul elő, mivel feltűnő színe miatt a fehér egyedek túlélési képessége kisebb, mint normál színezetű fajtársainak. Állatkertekben élő állománya jelentős mértékben beltenyésztett, mivel egy fehér színű hímnek és lányának frigyéből, majd egy testvérpárnak a továbbszaporításából alakult ki.

Mindazonáltal nagyon ritkák a szabad természetben a teljesen fehér színű egyedek. Néha előfordul, hogy a bengáli tigris hasára jellemző fehér szín máshol a testen is megjelenik és ott nagyobb kiterjedésű fehér foltokat ad.

Az eredeti színtől eltérő színváltozatoknak a megjelenését és fenntartását az ember a fogságban tartott tigriseknél igen kedveli, így mára sikerült a „fehér tigris” mellett (amely fehér alapszínű fekete csíkokkal) egyéb színváltozatokat is kitenyészteni, úgymint a „hótigris” (teljesen fehér), „aranytigris” (normál vörös alapszínű, csíkjai azonban fekete helyett aranybarnák). Ezek az állatok többnyire hibridek, amelyekben szibériai tigris vérvonal is megtalálható.

Érdekesség, hogy míg a többi macskafélénél igen gyakori a melanisztikus, fekete színvariáció megléte (például leopárd, jaguár, szervál), addig a tigrisnél csak megerősítés nélküli jelentések szólnak fekete változatról. Az egyetlen hitelesnek mondható adat James Forbes festménye volt, de az sajnos elveszett. Forbes így nyilatkozott 1773-ban: "Lehetőségem volt egy különleges tigris portréjának elkészítésére, melyet Nairs mellett lőttek pár hónapja, itt a közelben, és úgy mutatták meg a vezetőknek, mint nagy ritkaságot. Teljesen fekete volt, mégis olyan csíkokkal, mint a királytigris, csak sötétebb színű sávokkal, mintha a legsötétebb feketét lilával csíkoznánk. A ceruzám nemigen alkalmas ezek megjelenítésére; és arra sem vagyok képes, hogy ennél jobban leírjam a színét: mintha fekete ruhát fényes bársonnyal árnyalnánk.

A máltai tigris nem külön tigris-faj, hanem az amur tigris ritka színváltozata. A máltai tigris maltanziós mutáns.

 

Tigris a művészetekben

 

Asztali nézet